2015. június 15., hétfő

OO.


Sziasztok! 
Köszönöm mindenkinek, aki esélyt adott, és ellátogatott a blogomra.:) 
Mint látjátok, meghoztam a Prológust. Igen, elég rövid, és elég eseménytelen (szerintem), viszont remélem azért elnyeri a tetszéseteket.
Tudom, elég sok minden nem reális, és valótlan, de még rengeteg minden így lesz ebben a történetben, idővel mindent meg fogtok érteni.:)
A kinézetről annyit szeretnék mondani, hogy ígérem, hamarosan javulni fog!:)
Köszönöm!
*G.

***

Zokogva, részegen feküdtem végig a stégen, lábaimat a vízbe lógatva, miközben a madarak boldog csicsergését hallgattam. Boldogok. Mindenki undorítóan boldog, engem kivéve. Bennem rengeteg érzelem forrt.
Gyűlölet, undor, bosszú, fájdalom, összetörtség. Néha már szinte csak üresség...
Hogy engedhettem, hogy ideáig fajuljon minden? Tönkretettem magam, ráadásul még hagytam is, hogy segítsenek benne.
Fáj élni - gondoltam magamban, majd felültem, és megtöröltem szemeimet.
Mélyen beszívtam a levegőt, és gúnnyal teli hangon felnevettem.
- Undorító - szűrtem fogaim között.
Nem tudtam minek szól mindez. Talán magamnak, esetleg a piától bűzlött ruháimnak, vagy a világnak. Inkább az embereknek. Nem, nem is... Leginkább csak azoknak, akik miatt ide kerültem. Barátok, Szerelem. Család... Egyáltalán mit is jelentenek ezek? Nekem ők csak a halálomat hozzák.
Beteg vagyok. Elmebeteg. Két ember lakozik bennem, de már sokkal erősebb bennem a gonosz, mint a jó, Legyőzte. Én pedig egyedül maradtam bánatommal, fájdalmammal.
- Meg fogok halni - suttogtam. - Meg kell halnom.

Kezeimmel megkapaszkodva felálltam, majd teljesen a stég szélére álltam. Ismertem ezt a tavat. Nem volt mély. Nem gondolkozhattam tovább, cselekednem kellett, mielőtt az angyali énem előbújt volna az ördögi mivoltom mögül.
Cselekedtem. A mellettem heverő whiskys üveget a stéghez vágtam, így szilánkokra tört. Hol nagyobb, hol egész apró darabok voltak a kopott fán. A kezembe kaptam egy nagyobbat, és egész az élénél végigvágtam vele bal kezemet több helyen, egészen mélyen.
Whisky... A Mi italunk...

Megszédültem. Bepánikoltam.
Nem tehetem meg, nem lehetek ilyen hülye, előttem az élet, rendbe tudom hozni! - kiáltottam magamban, de egy szó sem tudta elhagyni számat, egyszerűen csak éreztem, ahogy a vér végigszalad testemen, és a fejemben forró érzést kavarog. Az ital teljesen elbódított már, állni sem tudtam, lábaim szinte majdnem összecsuklottak. Két lépést tettem hátra, hátha meg tudom magam tartani, de nem így lett. Hátradőltem, és éreztem ahogy a vízbe csapódok. Minden porcikámat mintha ezer apró tűvel szurkálnák, szörnyű érzés volt.
Bocsánatot kell kérnem - zokogtam fel a víz alatt, de már késő volt.
Amint éreztem, hogy lassacskán elvesztem eszméletemet, ismét eltemettem magamban minden érzést.
Arcomra apró mosoly húzódott a tudattól, én pedig lehunytam szemeimet, és a borzasztó érzés elmúlt.
Már semmit nem éreztem.

*1 évvel ezelőtt*




4 megjegyzés:

  1. Hát ha ez eseménytelen akkor nagyon-nagyon várom a folytatást!!! *333* Szerintem baromi jó lett, én biztos olvasód leszek!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naagyon szépen köszönöm ezeket a szavakat! *-* Örülök, hogy elnyerte tetszésed! Igen, szerintem elég eseménytelen lett, de bele kellett valahogy csapni.:) :D
      Tényleg szörnyen örülök hogy tetszik! Köszönöm! Igyekszem nem okozni csalódást! :) <3

      Törlés
  2. Ahhoz képest, hogy azt írtad eseménytelen lett, meg kell, hogy cáfoljalak ugyanis hihetetlen jóra sikeredett a prológus! ;3 ♥
    A főszereplőd azonnal szimpatikus lett, még azok ellenére is, ami vele történik. :D Nagyon jóra letudtad írni a dolgokat, bele is éltem magamat. Imádom, ahogy írsz!

    Várom a következő fejezetet. Siess! :3
    Puszil és ölel,
    Faithe ala Ancsi. ♥ x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Véleményem szerint tényleg eseménytelen, de ha te így látod, akkor nagyon szépen köszönöm.:3 <3
      Hát, ez a lány számomra szerethető, remélem később majd át fog menni az érzés feléd/felétek is.:)
      Nagyon örülök, hogy így éreztél, de tényleg.*-*

      Köszönök mindent! <3

      Törlés