Sziasztok!
Tudom, nagyon soká hoztam a részt, de mostanában nem igazán tudtam írni. Szörnyen röstellem!
Ne feledjétek, oldalt szavazás! Puszi!
(A részt barátnőmnek, Anillának ajánlom, akiről Carlat mintáztam!)
***
*Carla szemszöge*
"Told ki a valagad, itt vannak a ruháid. A ház előtt várlak." - Küldtem el az SMS-t barátnőm számára.
Unalmas perceket töltöttem a kocsiba, míg végül megjelent, és behuppant mellém az anyós ülésre.
- Bemész, és ott öltözöl föl, vagy itt magyarázkodás közben? - Ugrottam egyből neki.
- Bemegyek, Damien visz a suliba. Vagyis... Félútig - barátnőm hadart, amiből egyből rájöttem, hogy meg szeretné úszni ezt a beszélgetést.
- Milyen édes vagy! - Mosolyogtam rá, majd kicsit fölemeltem a hangomat. - Fölhívsz az éjszaka, hogy én ma hozzak el neked kora reggel ruhákat. Az én ruháimat! - Emeltem fel mutatóujjamat. - Aztán mikor ezt megteszem, te lerázol, és nem az kell hogy elviszlek egészen a suliig... Nem! Megkéred Rómeót, hogy kapaszkodjon bele a hajadba, felhúzód fél útig, aztán a torony felénél meggondolja magát, és leugrik. Ez édes! Remélem kitöri a nyakát.
- Carla! - Kiabált rám barátnőm, de orra alatt hatalmas mosoly díszítette pofiját.
- Jó, befogtam. Szép kihasználás volt, vettem - vontam meg vállaimat, majd tenyereimet a kormányra helyeztem.
- Egyébként magyarázattal te is tartozol nekem - bökte meg vállamat, mire nagyot sóhajtottam.
- Majdnem szexeltem az öcséddel, aki egyébként eléggé izgató tud lenni, bár ha úgy vesszük az én átlagomhoz fiatal... Aztán az apád ránk nyitott, mivel a szökevényt, azaz téged keresett. Szóval addig se jutottunk el, hogy belekóstoljon a mennyországba. Köszi!
A mesém végére barátnőm hatalmasat horkantott, majd kipattant az autóból. Elköszöntünk, és megbeszéltük, hogy az iskolában összefutunk. Amint besétált a házba, én már a gázra is léptem.
Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Nem normális ez a lány, hibát hibára halmoz.
Hahó, Gwen! Ez az én szokásom! Az O'Donell háztól viszonylag hamar beértem az iskolába.
Leparkoltam a szokásos kis helyemre elől, majd úgy pattantam ki a kocsiból, mint egy királynő. Élveztem, hogy minden fiú megnézett magának. Felvettem a napszemüvegemet, és szőke hajamat hátra dobtam, úgy vonultam be egészen a szekrényemig.
Kinyitottam a szekrényem ajtaját, és kivettem onnan egy füzetet, amiből kipottyant egy cetli. Lehajoltam érte a földre. Ez állt rajta:
"Ismered a mondást szöszi, a hallgatás aranyat ér. Ha beszélsz, mindketten nagyot eshetünk."
- Paraszt -sziszegtem a papírnak, majd becsuktam az ajtót, és mikor megfordultam, Ericel találtam szembe magam.
- Gond van, szépségem? - villantott felém hatalmas mosolyt.
- Nem tudtam, mi hiányzik az életemből. Már rájöttem. De elmehetsz, félek a bohócoktól - biccentettem oldalra fejemet, és elindultam, de elkapta karomat, és visszanyomott a szekrényhez.
- El is szórakozhatunk - harapott alsó ajkába, én pedig csak horkantottam. - A szép kis piros orrom átjárná az egész testedet.
- Igazad van. Minden vágyam veled szórakozni. Egy élő AIDS bank vagy, már annyi lányban jártál, hogy valószínűleg szép kis tenyészet van benned. Én ehhez túl értékes vagyok - kacsintottam rá, és elballagtam.
- Ezt még meglátjuk! - kiáltott utánam.
Csöngettek, ezért hát meglehetősen gyors léptekkel, de beértem az osztály terembe. Körül néztem, de barátnőmet sehol nem találtam, így leültem Greg mellé.
- Gwenny?
- Valószínűleg még a lepedőt gyűri Damien barátunkkal - vontam meg vállaimat.
Ebbe biztos vagyok inkább...
Barátom felé néztem, aki elég értetlen fejet vágott, biztos nem értette miről beszélek, de nem is baj, nem akartam így elszólni magam.
Egész órán firkálgattam, és az járt a fejemben, vajon mi lesz, ha tényleg kiderül egyszer a titkom? Lehet még meg is ölnek. Vagy élve eltemetnek, mint a Pretty Little Liarsben.
Ú, akkora ribanc nem vagyok, mint Alison. Vagy mégis? Csak nem...
Sok dolgot követtem el, amire nem vagyok büszke. De fiatal vagyok, és ez az élethez tartozik. Mindenki úgy gondolja buta vagyok, felelőtlen, és hogy nem értem meg ha bajuk van.
Megértem! Csak nem érdekel. Nem szerethetek mindenkit. Gwen és az igazi barátaim érdekelnek, de ezek az olyan átlagos emberek, akik csak szeretik kihasznni az adottságaimat, azoktól kipattogok.
Ha este Mr. Blackwell nem nyit ránk, én nemes egyszerűséggel lefeküdtem volna Dannyvel.
Bár még kisfiú azokhoz képest, akikkel kavarni szoktam, valahogy mégis megfogott. Van abban a gyerekben valami, ami nem hagy gondolkodni, csak teszem amit akar.
Bosszantó.
Egy teljes órát végigültem úgy, hogy ne szólaljak meg, és ez elég nagy csoda nálam.
A nap folyamán mindenki az iskolában volt, barátnőmet és Damient kivéve. Nagy magyarázattal tartozik a kisasszony, de nem tudom mikor látom legközelebb, így írtam is neki egy üzenetet utolsó óra előtt:
"Merre vagy már? Találkozzunk suli után."
Míg a válaszra vártam, a folyosón beszélgettem Greg barátommal, és közben az összes társamat nézegettem.
- Viszket a tenyerem, gonosz lélek közeleg - sóhajtottam egyet, mire barátom hangos nevetésbe tört ki. - Á, Becky.
- Carly - üdvözölt a vörös, hosszú hajú osztálytársnőm. - Ebben az évben még mintha nem is társalogtunk volna annyit.
- Nem, tényleg nem. De őszintén szólva nem is hiányzott... - feleltem egyszerűen, mire barátnője lélegzete is elállt.
- Nem megyünk? - nézett felém barátom, én pedig biccentettem.
- Idefigyelj Marshall - állt elém a vöröske, én pedig lenéztem rá. Alacsony volt, és rettentően sovány, de a feneke igen formás volt. Persze nem az edzésektől... - Nem szeretnéd, hogy mindenki lássa a videódat, igaz?
- Tömd a szádba a táskádat, és takarodj inkább - köptem felé a szavakat, majd csökkentettem a távolságot. Forrt bennem a düh, ez a rohadék mindennel visszaél amivel csak tud.
- Ez a táska többet ér, mint a te szutykos, mocskos kis életed, az összes rohadt titkoddal együtt! - Mondta teljesen nyugodt hangon, bennem pedig eldurrant valami, és tenyerem az arcán csattant.
- Ha nem fogod be, és azt bárki megtudja, esküszöm úgy jársz, mint a horror filmekben a csaj. Tudod... Nagy sikítás, majd elvágják a torkát - löktem vállánál fogva arrébb, amitől eldőlt, és a feneke a padlót súrolta.
- Te rohadt kis szutyok! - Felpattant, és megindult felém, de barátnője lefogta. - Mindenki megtudja mi van az apáddal, és a rohadt videódat is látni fogják! Gwendolyn is látja majd! - Üvöltötte, de ekkor már barátai csoportostul cibálták be egy terembe.
- Ez mi a fasz volt? - fakadt ki Greg.
- Menjünk órára - nyeltem nagyot, és besiettünk a terembe.
Az osztály megkopva vett részt az utolsó, osztályfőnöki óránkon, ami ismét kedvenc tanárommal volt, Mr. Deen-el.
Minden kis takonypóc a vöröskét vigasztalta.
Jajj ne, mi lett vele? A feltöltött feneke szétrobbant a padlón? De sajnálom, majd feltöltik neki újra. Aztán kiszurkálom gombostűkkel...
Amíg a választ vártam, Mr. Deen ismertette velünk a félévi várható eseményeket.
- Jövőhéten csapat építő osztály kirándulásra megyünk. Az első kirándulás egy hotelban lesz, ami mellett egy kaland park van izgalmas dolgokkal, ahol csapatokban fogtok dolgozni. A csoportokat én állítom össze... - magyarázta, majd sétálgatni kezdett a padok között. Mikor mellettem sétált el, kezeivel végigsimított karomon. A többiek valószíűüleg nem látták, de engem izgalom töltött el. A tanár folytatta.
- Amelyik csapat nyer, az kapni fog valami nagy jutalmat. Az csak a játék végén derül ki, hogy mi is lesz. Utána való következő hetekben az iskolában lesztek, semmi érdekes nem lesz, utána majd körülbelül október végén tervezünk egy sátrazást az erdőben.
- Pókok, kígyók, meg ilyenek? - nevettem fel.
- Nem minden féle képpen, majd meglátjuk mi lesz. - Mondata végén az órára pillantott. - Holnap az első óra testnevelés, ne feledjétek, mint leszünk a pályán.
Megérkezett a várva várt üzenet.
"Húsz perc múlva a park közepén. Lehet kések, ne haragudj. G"
Pompás, a kis idióta legalább válaszol. Szeretem, de amikor cserben hagy egy Rómeó miatt, megölném. A füzetemből kitéptem egy lapot, és írni kezdtem rá.
"Testnevelés óra előtt mutatna nekem pár gyakorlatot az öltözőben? Az izmaim hálásak lennének... Carla."
Gondosan összehajtottam az üzenetet, és vártam az óra végét.
- Még lenne tizenöt perc az órából, de csöndesen távozhattok - mondta a fiatal, szív döglesztő tanár.
Pompás, erre vártam.
A diákok sorra hagyták el a termet, én pedig elvegyültem közöttük, és kifelé menet a tanár kezébe nyomtam a cetlit.
A kijárat előtt még hallottam a nevetését.
Bingó, Carla!
*Gwendolyn szemszöge*
Futottam egészen a park közepéig, ahol barátnőm már egy padon helyet foglalva várt. Éppen telefonját böngészte, és jókat mulatott. Biztos ismét néhány osztálytársról derített ki szaftos pletykákat.
Tipikus Carla...
Amint meglátott, felpattant, és nagy szemekkel meredt rám.
- Júlia kitalált a kastélyból? Lett rajta ajtó?
- Szívem, az Rapunzel története - magyaráztam, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Egy kutya. Jól áll amúgy a ruhám, de azt hittem a suliba is látlak majd benne. Ehelyett fogadni merek, éppen Damien húzogatott benne. Tudod mit? Inkább neked is adom - mért végig tetőtől talpig, én pedig csak finomat karjába ütöttem.
- Nem történt semmi, csak beszélnünk kellett. Sajnálom, hogy vártál rám... Történt valami izgi? - érdeklődtem, majd megfogtuk egymás kezét, és leültünk a padra.
- Greggel egyre jobb barátok vagyunk, aztán meg... Ja, igen! Összevesztem Beckyvel, és úgy ellöktem hogy seggre ült. Szerintem a segge szét is durrant, szinte látni lehetett a plasztikai műtét nyomait, csoda hogy kis tócsa nem maradt a padlón - mesélte büszkén, én pedig tudtam hogy kissé túloz, de ez ő.
Így szeretem. Viszont valamit elhallgatott, ebben biztos vagyok. Túl hamar mesélte el.
- Kérdeztek rólam?
- Konkrétan összebalhéztam az iskola szukájával. Szerinted te most kit érdekeltél? - harapott ajkába, és együtt nevettünk.
Ez tőle nem sértés, puszta megnyugtatás. Mindig így beszéltük meg ezeket a dolgokat. Örültem, hogy nem kérdeztek felőlem. Túl nagy galiba lenne abból.
- Mi meg mindent megbeszéltünk, és eldöntöttük, hogy barátok leszünk. Legjobb barátok. Nem volt köztünk semmi - ráztam fejemet, majd eszembe ötlött a tegnap este, és éreztem, ahogy a vér az arcomba szökött - vagyis este megcsókolt... De azon kívül semmi.
- Lesmárol az exed, akinél az éjszakát töltöd. Szép, Blackwell, és még el sem meséled. Milyen barátnő az ilyen? - lökött oldalba, és kuncogtunk halkan.
- Ja, és a barátnője holnaptól a mi osztályunk tanulója lesz... - Ennél a mondatnál lehorgasztottam a fejem. Nem tagadom, bántott a dolog, de nem igazán mutathattam ki.
- Fantasztikus, majd kicsináljuk. Akkor ő is jön a kirándulásra? - Pont erre a mondatra számítottam, szükségem is volt rá.
- Kirándulás?
- Osztály kirándulás. A szexi tancibácsi ma jelentette be, hogy megyünk egy hotelbe, és kaland parkba nemsokára, aztán meg valami sátrazás lesz. - Mesélte, majd kiegyenesedett, és ajkai elnyíltak egymástól. - Te! Ez jó alkalom! Te visszacsábítod Damit, én pedig kicsinálom Beckyt! A mű melleit is le kell rendezzem. Majd viszek gombos tűt, vagy ollót! Jó, az olló talán túl drasztikus... De ezt érdemli.
- Nagyon a bögyödbe van ez a csaj.
- Viszket tőle a tenyerem.
Még sokat beszélgettünk, és kis milliószor bocsánatot kértem amiatt, hogy ma nem voltam mellette az iskolába, de a nagy szívével megbocsájtott.
Ha ő nem lenne, nem tudom velem mi lenne. Szükségem van rá mindig, és nála jobb barátnőt nem kívánhattam volna soha. Elmondtam neki, hogy rettegek hazamenni, így azt mondta hazakísér. Ezt az ajánlatát elutasítottam, mivel gondolom a testvéremmel való dolog után apám őt is rühelli, és nem kell, hogy vele is csúnyán viselkedjen, így inkább haza küldtem.
Mikor hazaértem, váratlan dolog fogadott. Kiabálást, őrjöngést vártam. Ehelyett mindenhol csönd honolt. Sötét volt az egész házban. Se a kocsi kulcs nem volt a helyén, se a család tagjaim cipői. Felkapcsoltam a villanyokat, és levetődtem a kanapéra. Eldőltem rajta, és lecsuktam szemeimet.
- Gwen! Gyere velünk! - Hallottam távolról egy férfi suttogást.
- Nem kell félned, mi várunk téged!
Felültem a kanapén, és körbe néztem, de senkit nem láttam sehol.
- Ne félj Gwenny, ránk régen is számíthattál, gyere már! - csatlakozott hozzá egy női hang.
Megremegtem, és ujjaimat kezdtem tördelni. Sétálni kezdtem lassan a konyha felé, majd mikor beértem oda, félve fölkapcsoltam a villanyt.
Nem kellett volna.
Hatalmasat sikítottam...
*Carla szemszöge*
- Tök jó, Greggy, de ha az a picsa szemétkedni fog velem, én nem fogok bírni magammal - mondtam a kihangosított telefonomnak, miközben a ruháimat pakolásztam.
- Ne aggódj, Carla, nem lesz gáz. Nem fognak kicsapni, anyukád lerendezi majd ezt a dolgot. Felhívták már?
- Szerintem Becky nem mer a dologról beszélni, inkább ő maga cselekszik. - Egy pillanatra megálltam, és a tükörbe merengve nézegettem magam. - Lehet a végén tényleg élve eltemet, de előtte egy ásóval fejbe vég majd!
- Szívem, túl sok Pretty Little Liarst nézel - nevetett barátom a vonal túlsó végéről.
- Gondolj bele! Tökéletes Alison DiLaurentis lennék. Meg van hozzá az arcom, és a fényes múltam is.
Csipogni kezdett a telefonom, és felvettem az ágyról.
- Mindjárt visszahívlak - mondtam, majd kinyomtam, és a másik hívást pedig felvettem. - Dr. Drawns, miben segíthetek?
- Carla, azt hiszem te segíthetnél nekem. Zavarhatlak egy pillanatra? - szólalt meg a vonal másik végéről a már jól ismert magas férfi hang.
- Természetesen! Gond van? - leültem az ágyra, nagyon rossz előérzetem támadt.
- Gwendolyn nagyon rég volt már nálam, viszont a házi orvosától úgy hallom, folyamatosan szedi még a gyógyszereket...
- Nekem azt mondta, már nem szedi. -
Hazudott volna a barátnőm? Miért tenné?
- Pedig kéthetente vált ki új adagot, ami egyébként egy hónapra lenne szükséges. Hozzám pedig nem jön beszélgetni, mint mondtam. Carla... Azt hiszem, a barátnőd kezd vissza esni. Vettél észre rajta mostanság furcsa dolgokat? - Erre a kérdésre elgondolkodtam, majd összeszorítottam szemeimet, és úgy válaszoltam.
- Néha túlságosan ingerült,elképesztően érzékeny, és nem segítenek a családtagjai sem... Ráadásul vissza jött a volt barátja is, azóta még zaklatottabb. És mintha titkolózna...
- Ha ez így folytatódik, vissza kell őt hoznunk ide...
